Helló Pakisztán!

Sparrow kapitány színre lép

2018. október 09. - pearly05

Függönyöket akartunk csináltatni az ablakokra. A helyi magyar közösségtől kaptam egy függönyös kontaktot, egészen konkrétan egy névjegykártyát.

A névjegykártyán, ahogy lenni kell, volt telefonszám, e-mail cím és egy cím is, így gondoltam nem lesz nehéz eltalálni a boltba. Tévedtem. Pakisztánban, ha a névjegykártyán szerepel egy cím, az nem azt jelenti, hogy a sofőr, aki ismeri Iszlámábádot, oda is talál. Állítólag a kártyán szereplő cím túl nagy területet takart, ezért nem találtuk meg a boltot. Mit tesz ilyenkor az ember? Felhívja a névjegykártyán szereplő telefonszámot, amit természetesen nem vettek fel. Utolsó lehetőség, addig kóválygunk a tömb körül, amíg meg nem találjuk.

Mázlink volt, mert épp időben visszahívott a függönyös, odaadtam a sofőrnek a telefont, mert én ugye nem ismerem Iszlámábádot még, ő pedig nehezen beszél angolul. Végül az urdu nyelv és a helyismeret segített, eljutottunk a függönyboltba.

Esélytelen lett volna megtalálni magunktól, tekintve, hogy a függönybolt egy pincében helyezkedett el. Lementünk az őrrel, mondták, hogy nézzek körbe pár percig egyedül, mert a főnök épp imádkozik. A pincében, a függönyök között két ember térdelt egy szőnyegen és Mekka felé fordulva imádkozott. A többiek nemigen beszéltek angolul, de látható érdeklődéssel voltak irányomban.

Ezek a képek az ima alatt készültek:

bibf6069.JPG

chza4139.JPG

lucc3341.JPG

 

Mikor az imádság véget ért és a főnök végre odalépett hozzám. Egy széles mosoly ült ki az arcomra, mert nem más állt velem szemben, mint Jack Sparrow kapitány pakisztáni hasonmása. Hosszú haj, kópé kép és csak a rumosüveg hiányzott a kezéből, meg természetesen a ruhája hibázott kicsit. Oké itt nincs alkohol, tehát nyilván hiányzott a rumosüveg.

Sparrow kapitánnyal elkezdtünk üzletelni. Elmagyaráztam neki, miért jöttem ide és kitől kaptam az elérhetőségét. Épp a harmadik mondat végén jártam, amikor a pincében lekapcsolódott a villany. Pakisztánban rendszeresen vannak áramszünetek és emiatt a házakhoz generátorokat is építenek. Nekünk is van egy. De a generátor is csak egy gép. Murphy törvényei pedig Pakisztánra hatványozottan érvényesek. Ami elromolhat, az egészen biztosan el fog romlani. This is Pakistan.

Szóval állok a pincében, Sparrow kapitánnyal és pakisztáni legénységével, meg az őrrel és csak nem jön az áram. A pince első részébe tereltek, ahol volt valami fény, de valljuk be őszintén függönynézegetéshez nem túl ideális egy sötét pince. 15 perc után konkludáltuk, hogy jobb, ha halasztjuk a beszélgetést. Sparrow kapitány megígérte, hogy másnap kijön, megnézi a házat és leméri az ablakokat, amire a függöny kell.

Másnap délben gondosan felhívtam (nem vagyok már kezdő!), hogy ugye akkor tuti biztosan érkezik. Mondta, hogy „insallah" jönni fog. Ez azt jelenti, „ha Isten akarja”, érkezik a megbeszélt időpontban. Ezzel két dolgot magyaráznak egyszerre: azt is, ha jönnek és azt is, ha nem. Sajnos a második érvényesült és Sparrow kapitány elfeledkezett rólam. (Mégis kezdő vagyok.)

Felhívtam, mondta, hogy ajjajajj „other customer” majd egyszer jön. Gondoltam ez ennyi volt, majd 20 perc múlva megérkezett. Azt kell, hogy mondjam, profi volt. Körbejárta a házat, elmondta, hova, mit rakna, mit javasol. Elmondta, melyik bútorokat kárpitoztatná és miért, majd a legénység egyik tagjával lemérték az ablakokat és összeírták a teendőket. 

Másnap egy megbeszélt időpontban megérkeztünk a boltjához és képzeljétek, hogy azt láttuk, Sparrow kapitány és a legénysége mocskosan cipeli ki a leégett (!) függönymaradványokat a pincéből.

Az egész pince leégett. Mázlija volt, mert a raktárban minden függöny ép maradt, csak a kiállító terem borult lángokba. Amikor erről mesél, mindig az égre néz és urdu szavakat mormol, szerintem azt, hogy Allahnak hála, de nem tudom, mi az a két szó. A férjem kipattant a kocsiból és kérdezte, mi történt. Mondták, hogy semmi gond, senki nem sérült meg. Állítólag az emberei időben észrevették, és amit tudtak mentettek, illetve oltották a tüzet. Később mutatott képeket és az egész bemutatóterem koromfekete volt. A beszélgetés végén elhangzott, hogy 1 hét múlva próbáljak jönni, addigra rendbe szedi az üzletet. Mosolyogtam (1 hét?), majd elmentünk.

Másnap megjelent két fickó, a legénység két tagja. Simán elmentek volna bármelyik filmben kalóznak. Fogták a meglévő függönyök közül az átalakításra szorulókat és elvitték. Azt gondoltam, hogy ez a projekt legalább egy hónapra állni fog.

1 azaz EGY (!) nappal később visszahozták az átalakított függönyöket és felszerelték őket a helyükre. Nagyon vicces, mert a pakisztániak alapból szerintem alacsonyabbak az európaiaknál. A két kalóz is alacsony volt. Létrát nem hoztak magukkal és bár nekem nem okozott gondot a karnisok elérése, ők konkrétan csak álltak és nézték a karnisóriásokat a magasban. Tanakodtunk, végül kaptak széket, amire ráállhattak és felszerelték a függönyöket.

Mikor eltelt az egy hét, felhívtam Sparrow kapitányt, mehetnék-e hozzá. Mondta, hogy természetesen, menjek. Nem hittem a szememnek. Ugyan a bemutatóterem nem volt berendezve, de a földön új burkolat volt, a falak lefestve, az egész kitakarítva és épp pakolták vissza a függönyöket a helyükre és rendezték be újra a termet. Kb 80%-os készültségben volt a terem.

Hogy történt volna ez Magyarországon? Leég a bemutatóterem, a biztosító nem jön ki két napig. Utána megjelenik, kéri a rendőrségi feljelentést és jegyzőkönyvet. A rendőrség és a biztosító dolgoznak, így nem engedik rekonstruálni a helyszínt hetekig. A tulaj közben mindenkinek elmondja mekkora kár érte, és most egészen biztosan tönkre fog menni. Elpanaszolja az összes barátjának, ismerősének. Összeesküvés elméleteket gyárt, és „mi lett volna ha” eseteken gondolkodik. Hetek múlva megkapja a zöld jelzést, lehet kitakarítani és újra megcsináltatni a boltot. Megpróbál kivitelezőt keresni, 5 kivitelezőből 3 nem veszi el a telefont, 1 közli, hogy nem ér rá. 1 megnézi. Az az egy közli, hogy 5 hónap múlva tud nekiállni és mond egy iszonyúan magas árat és tudatja a megbízóval, hogy ez olyan nagy munka (közben csóválgatja a fejét), hogy 2-3 hónapig biztos eltart. 5 hónap múlva természetesen nem jelenik meg a kivitelező, csak újabb 2 hónap elteltével közli, hogy akkor holnap talán tud jönni. Nem jön, csak 1 héttel később. A munka nem 3 hónapig tart, hanem 5-6 és az ár is duplázódik. És ez a szerencsés helyzet.

1 hét, itt ez egyetlen egy hét alatt megtörtént. Nem hallasz panaszkodást, hanem azt mondja, hogy mennyire szerencsés, hogy a raktár nem égett le és közben az eget nézi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez itt is kivételes eset volt Pakisztánban. De számomra Sparrow kapitány zsenialitását mutatja csak.

Visszatérve, nem csalódtam Sparrow kapitányban. Mondta, hogy mielőtt megkezdjük az anyagok kiválasztását, még imádkozna egyet. A kezembe nyomott egy katalógust, hogy addig nézegessem. Mondtam, hogy teljesen ok, de csak oda-odajött magyarázni hozzám a függönyökkel kapcsolatban. Egy idő után meguntam és magabiztosabban rászóltam, hogy most már menjen imádkozni, én nem szaladok el, csak jó lenne rendezni nyugodtan a dolgokat.

Az ima után a függönyboltban is jó ötletei voltak. Akármit kérdeztem, mindenre tudott a telefonjában képet és létező mintát mutatni. Fejből tudta a szobákat a házban, az ablakok méreteit, a kárpitozandó bútorok számát. Egy idő után teljesen rábíztam magam és hagytam, hogy az ő ötletei érvényesüljenek. A jegyzeteibe ritkán nézett bele. És mondhatjátok, hogy bemagolta, mielőtt érkeztem, de, ha így is tett, nekem az is becsülendő.

A kalózok pedig 1-2 (néha 3-4) óra csúszással megérkeznek és teszik a dolgukat. Sparrow kapitány nélkül néha lefagynak. A múltkor létra hiányában állt a munka vagy 2 órát és addig semmihez nem nyúltak, amíg a létra meg nem érkezett. De aztán szépen folytatták.

Nekem azt is fantasztikus látni, hogy férfiak dolgoznak ilyen szép anyagokkal. Magyarországon szerintem ez alapvetően női munka, de tényleg csak a sztereotípia beszél belőlem. Mindenesetre a kalózok úgy bánnak a függönyökkel, mintha a legféltettebb kincseiket tartanák a kezükben. 

És akkor engedjetek meg néhány fotót az előtte utána állapotokról.

 Előtte:

img_2029_1.JPG

Utána

1a96a616-c7b1-4ea4-96ba-ff773d2c22d9.JPG

2561ba93-e622-4689-b11a-013695ab4555.JPG

Előtte

img_2025_1.JPG
Utána

 3295adf3-e922-4d09-9adf-e2ba4d66b09f_2.JPG

 Jójó, én vállalom. A legtöbbet az dobta a képen, hogy elpakoltam a cuccokat :P

A bejegyzés trackback címe:

https://hellopakisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr8914292333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IldikoQ8 2018.10.09. 19:37:28

Ezt a fuggonyos Sparrow mestert haza kellene vinni, persze a lakastextiliaival egyutt. Nekem jol jonne!

pearly05 2018.10.09. 19:38:34

@IldikoQ8: Agreed :), de ahhoz először ide kell jönnöd

nikimoves 2018.10.15. 10:08:04

Jó sztori, élvezet volt olvasni! Pedig a függönyökért éppen nem vagyok oda :D

Jasber G 2018.10.16. 09:55:28

Hello Madame,

Jól látom hogy a rácsokat az ablakon belülre szerelték fel, hogy nyitsz így ablakot?

Amúgy a függöny - már amennyire azt én meg tudom állapítani - hangulatosabbá tette a kéglit.

pearly05 2018.11.21. 08:38:44

Haha, és nem! Tolóajtósak az ablakok ÉS UTÁLOK ABLAKOT NYITNI. :)