A reptéren segítettek nekünk kijutni a protokollosok és a bőröndjeinkért pedig külön hordár ment el. Nekünk semmi dolgunk nem volt, csak átmenni az ellenőrzésen és be a kocsiba. Sima ügy. Csakhogy a reptér bejáratánál keresztül kellett menni egy sorfalon, ahol helyiek várták a családtagjaikat. Így kb 3-400 ember várakozott, hosszú sorokban. Főként férfiak, helyi viseletben és végig kellett sétálnunk a sorfalon.

Nagyon kellemetlen érzés volt a helyiek között végigmenni a sorfalon. A kocsinál mind a négyen kaptunk egy-egy kardvirágcsokrot. A kocsiban egyből kezdtem faggatni a sofőrt, hogy milyen ruhájuk van itt az embereknek. A válasz a salwar kameez volt, a salwaar a nadrág, a kameez a felső. Nagyon tetszik, hogy a felső nevében hasonlóságot vélek felfedezni a spanyol „camisa” szóval. Innen is jegyeztem meg a nevét. Aztán most utánaolvastam és az arab qamis a latin camisia szóból származik.

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi bajom ezzel az egésszel, mert a gyerekeim simán végigsétáltak a sorfal előtt, mintha mi sem lenne természetesebb dolog. Kérdeztem a nagyobbik lányomat, hogy észrevette-e, hogy más itt az emberek ruhája, erre azt mondta igen, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget neki. Végül is arra jutottam, hogy ez is egy olyan sztereotípia, amit belénk égettek a nyugati kultúrában, hogy az ilyennek kinéző emberek biztos valami rosszban sántikálnak. (Szándékosan finoman fogalmazok, nem akarok megsérteni senkit, a helyieket sem.)

Kérdeztem még a sofőrt, hogy van-e valami jelentősége a színeknek, de azt mondta nincs. Volt barna, fehér, zöldes meg sötétkék. Viszont a jobb módúaknak szerintem volt rajta díszítés vagy hímzés, vannak nagyon szépek és divatosak is. Íme néhány fénykép.