Két kislánnyal járjuk az utcákat, nyilván, ami sokszor feltűnik nekik, az a rengeteg lufiárus az utcákon. Mindig kérik, hogy vegyünk egyet, de általában elutasítom az erre vonatkozó kérést.
Női megérzés vagy anyai ösztön, nem tudom, de a múltkor, mikor egy kislány mellettem éppen egy félig leeresztett lufival játszott, mesélték nekem, hogy Pakisztánban a lufikat hidrogénnel töltik meg, hélium helyett és iszonyú robbanásveszélyesek. Elképedve kérdeztem vissza, hogy ezt meg honnan veszi.
A múltkor egy szülinapi buliban telerakták a plafont szálló lufikkal, majd elkezdték a lufik alatt meggyújtani a szülinapi tortát. A sztorit nem értettem pontosan, de az volt a lényeg, hogy az egész plafon berobbant és azóta a háznak egy része tiszta fekete (nem sérült meg senki). Az tuti, hogy nálunk nem lesz lufi szülinapkor.
Lufi és virágárusok Iszlámábádban:
