Megkezdjük kalandozásainkat a hegyekbe... Gilgit! Majd írok róla részletesen is, de most egy elemét ragadnám ki, mielőtt mélyebben belemennék.
Az úgy volt, hogy a férjemnek életében először Iszlámábádban hagyták a csomagját. Óriási csorba esett a becsületén. Mondtuk neki, hogy nem baj, ha 5 napig ugyanabban a ruhában mászkál a hegyekben, senkinek nem tűnik fel. Végülis úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a táskáját, amely “insallah” (ha Allah is úgy akarja) a következő géppel megérkezik. Az “insallah” nyomatékosítása végett azért ment pár telefon a férjem cége protokollosának, aki kisebb nyomásgyakorlásban részesítette PIA (pakisztáni légitársaság) alkalmazottait és láss csodát a következő gép (2 órával később jött) első csomagjaként pakolták ki.
A várakozást hasznosan szerettük volna tölteni, így megnéztünk egy a Gilgit melleti hegy oldalába vájt Buddhát. Nem sok Buddha szobor maradt meg Pakisztánban, ezt viszonylag nehéz lenne eltüntetni, talán ezért is olyan különleges.
Ezt követően részt vettünk egy helyi lovaspoló meccsen. Életem egyik legfantasztikusabb élménye volt. Voltunk már lovaspolón Iszlámábádban, tökéletesen lenyírt füvön, szép lovakkal és egy olyan életérzéssel, mintha épp a brit gyarmati időkben lennénk, volt ott minden, szendvics, tea, kulturált wc, pincérek stb. Íme egyetlen kép az iszlámábádi lovaspólóról.
Ez most mindennek az ellentettje. Háttérben a havas csodálatosan magas és szikár hegyek, a pálya nem füves, hanem koszos, sárga, homokos. És gondolom azok a nagy foltok lópisire utalnak (és remélem, hogy nem emberire). Az egész pálya és a környezet lepukkant volt, a lelátókon pedig csak és kizárólag férfi nézők ültek. Talán rajtunk kívül egy női néző volt. A meccs elején ketten nagyon furcsa táncot lejtettek a pályán és helyi hangszerekkel zenéltek.
A szabály, hogy nincs szabály, úgy rúgod, lököd vagy taszigálod a másikat, ahogy bírod vagy ahogy a lelkiismereted bírja. :)
A piros csapat játékosai adtak a bevonulásra. A jól tréningelt lovak szép ívesen tartották a fejüket és a lábaikat magasra emelve ügettek be a lovasokkal a hátukon. A kék csapat minden csindadratta nélkül beesett a pályára. Természetesen a pirosak jól ki is kaptak a (kék) Chilas város csapatától.
A lovak alacsonyabbnak tűntek az Iszlámábádban vagy Magyarországon látottaknál. De itt a hegyekben mindenfelé ilyen típusú lovakat figyelhettünk meg. Mindenesetre így a játékosok könnyebben elérték a labdát a lovak hátáról.
9-ig ment a pontozás, de a piros csapat nagyon gyenge volt, így Chilas gyorsan véget vetett a pirosak szenvedéseinek. A pirosak mindössze egy pontot szereztek.
Tudom, hogy mindenkit egy kérdés izgat: NEM, a labda NEM egy levágott kecskefej volt.
