Helló Pakisztán!

Helló Pakisztán!

Urdu nyelvleckék II.

2019. április 02. - pearly05

S. annyira lelkes, hogy kitalálta, személyre szabja nekem az anyagokat majd és csak hasznos dolgokat tanít nekem. Szuper rögtön eszembe jutott, hogy akkor pár hónap és politikáról meg gazdaságról fogunk beszélgetni és urduul fogok újságot olvasni. Mert ezek szerintem hasznos dolgok.

Felszólítómód

Első óra, köszönés, bemutatkozás és elmondta nekem, hogy mivel én „háziasszony” vagyok ebben az országban, a második órán rögtön a felszólító móddal folytatjuk, hogy tudjak a szolgákkal, őrökkel, sofőrökkel „beszélgetni”. Ezen a ponton elnyomtam magamban egy káromkodást. Egész úton hazafelé morogtam, hogy micsoda sértés ez nekem, még, hogy én háziasszony!

Azt kell, hogy mondjam, nagyon hasznos volt a második óra és belátom, ebben az országban tényleg háziasszony vagyok. Tudom, kik azok, akik mosolyognak ezen a soron és innen üzenem, hogy ez nem vicces és majd személyesen megbeszéljük…

Nyelvtanulás vagy társadalomkutatás?

Az urdu nyelv szerintem nagyon szépen tükrözi a pakisztáni társadalom jellegzetességeit. A felszólító mód, erre egy ékes példa. Egyes szám második személyben kapásból 2 felszólítás van, az egyik az udvarias (kb mint „Kérem, mossa fel a padlót!”), a másik a parancsolóbb vagy gyerekeiddel szemben használatos („Mosd fel a padlót!”). Én úgy értettem, hogy a közvetlen környezetedben élő emberekkel szemben használhatom a második verziót. De a sofőr már volt, hogy kijavított engem, az udvariasabb fajtát használhatnám inkább vele szemben. Szegény nem vette jó néven, hogy pakisztáni utasításokat kap tőlem és nem kérés formájában fogalmaztam meg. Igaza van egyébként. A varázsszó, a "kérlek" itt is működik, a kevéssé udvarias mondatok előtt is: "meherbani se"

A másik kedvencem, hogy van egyfajta túlzott udvariaskodás a hierarchiában felette állókkal szemben. Így, ha elutasítunk valamit, azt nem úgy mondjuk, hogy „nem nem kérünk”, hanem úgy, hogy „igen, nem kérünk”. Dzsi nehi – (dzsi=igen – nehi=nem)

És végül, a  birtoklás azaz a to have angolul. Birtokolni csak tárgyat lehet. Én nem mondhatom azt, hogy 2 gyerekem van – I have 2 children. Valahogy úgy mondjuk, hogy „nekem van két gyerek”. Sajnos azonban ez nem vonatkozik a szolgákra, beosztottakra a ház körül. Nem akarok ilyen messzemenő következtetéseket levonni, hogy „őket nem kezelik emberként” vagy „tárgyként kezelik őket”, de nyelvtanilag valószínűleg ez így van. Birtokolhatok sofőrt, kertészt, cselédet, őrt. Az urdu tanár azt mondta, hogy azért velük szemben se használjam ezt, aztán 2 órával később egy urdu szövegben ő maga használta a kifejezést. Attól tartok ez továbbra is elterjedt, de egyelőre nem fenyeget az a veszély, hogy ilyen beszélgetésbe keveredjek.  

Nyelvtani alapok

Szóval csupa életbevágóan hasznos dolgot tanultam második órán:

„Engedjétek be a pizzafutárt!” – „Pizza wali ko bulao!”

„Állítsátok meg a jégkrémes kocsit!” – „Ice cream wali ko roko!” – (Jólnevelt gyerekeim egyszer az utca közepén bömböltek, mert későn értünk ki és elment a fagyiskocsi… Azóta nem hibáztam, mindig elcsíptük.)

Urduban nagyon sok az arab szó (pl köszönöm – Sukria), ezzel együtt sajnos nem fogom érteni az arabokat, ha megtanulok rendesen urduul. Viszont találkozom magyarban meghonosított szavakkal, például „kahmra” – szoba és „kuta” – kutya többesszámban.

Az is fura, hogy urduban arab írást használnak, így fonetikusan leírva mindenki másként ír mindent. Van a tanáromnak olyan szövege, ahol két mondatban másként írta le ugyanazt a szót.

Egyébként a nagyobbik lányommal versenyzünk, ki tud jobban urduul, de ők a betűkkel kezdték. És B. frankón jobbról balra követi a betűket és megismeri, melyik micsoda. Ami nekünk krikszkraksz, az B-nak már értelmes szó.

letoltes.jpeg

Van még egy általános megfigyelésem, az pedig az, hogy szerintem az urdu tanár más urdut tanít, mint amit az emberek használnak. Vagyis másként fogalmazva, nyelvtanilag nem egységesen beszélnek az emberek.

Urdu eredete

Az urdu nyelv nem a helyi őslakosok által beszélt nyelv. Ellenkezőleg, az urdu az indiai szubkontinensen a muszlim katonák nyelvezete, melynek alapja a hindu nyelv keveredve perzsa és török/arab szavakkal. Magaz az urdu szó egy török szóból származik (ordu - hadsereg) és innen ered az angol horde vagy magyar horda szó. Az urduban azonban viszonylag kevés a török rokonság, átvettek szavakat, de nyelv alapvetően a hindi nyelvhez hasonlít. Az urdu akkor került előtérbe, amikor a brit gyarmatosítás idején a britek a hindi és angol nyelvek mellett hivatalossá tették az urdut is.  

Az urdu jelenleg Pakisztán hivatalos nyelve, az oktatás, újságok, filmipar nyelvezete, de eredetileg a lakosság egy nagyon kis része beszélt otthonában urdut és mind a mai napig az egyes területek saját nyelvet használnak az urduval szemben. 

Gyakorlat

És akkor biztos kíváncsiak vagytok, meddig jutottam. Nem sokáig, de azért elvagyok. Nagyon nehezen zsúfolom be a mindennapokba, mehetne jobban. Amíg a sofőrünk betegeskedett, addig egy másik sofőrt kaptunk, aki nem tudott olyan jól angolul és nagyon rá voltam kényszerülve az urdura. Most újra a régi sofőr van, egyszerűbb az angol.

Először a pizzafutáros mondatot vetettem be az őröknek. Kikiabáltam, mintha mi sem lenne természetesebb, majd beléptem a házba és ekkora volt az örömöm:

 ysss.gif

A férjem épp a lépcsőn állt és csak a teljesítményem második felét látta. Először nem tudta mi bajom, aztán elmeséltem neki és megdicsért.

Egyre több szót értek és néha már tudom, miről beszélnek körülöttem. Eleinte 1-1 mondattal jöttem haza, amit mint egy gyerek elismételtem mindenkinek és vártam a reakciókat. Odamentem az őrökhöz és elmondtam nekik, hogy gyönyörű lányaim vannak: „Méré bétia hubsurat hain.” Azok engedelmesen mosolyogtak.

Elmondtam a sofőrnek és az őrnek, azok is mosolyogtak. Elégedettségemet csak a kertész szakította meg. Még tavaly év végén megjelent nálunk két kertész, akik azóta is rendszeresen látogatnak minket és ennek eredménye szépen látszik is a növényeken és a virágokon. A főni kertész egy idős bácsi, nagyon bírom, bár gyanús egy kicsit, hogy a múltkor sokat fizettem a virágokért. A bácsi mindig sztoikus nyugalommal és egy kézlegyintéssel szokta kísérni a hóbortjaimat. Hozzá is odamentem és elmondtam neki a mondatot. Mosolygott, majd mormogott valamit. Én már épp fordultam volna sarkon, hogy akkor újabb pirospont behúzva, mire a sofőr odaszólt angolul: „Madam, a kertész azt kérdezi, hány gyereke van?” Felnevettem, tiszta szívből, persze a mormogásból ezt nem vágtam le. Aztán gyors előkapartam a 2-t a szótáramból és egyszavas választ adtam.

A múltkor pedig a boltban hallottam, hogy rosszul számolta a boltos a tejport, amit az őröknek vettem és kevesebbet számolt el. Azonnal szóvá is tettem, annyi volt a bökkenő, hogy a 4-es szám nem jutott az eszembe és helyette 5-öt mondtam. Az őr, aki velem volt, gyorsan helyrerakott. Nagyon büszke voltam magamra, hogy egyedül nekem tűnt fel az elején a rossz szám és így a helyes összeget (többet) fizettem neki. Tök buli az urdu, még anyagilag is rosszabbul jártam vele :)

De a legbüszkébb arra vagyok, hogy a múltkor urduul mutatkoztam be egy nagyobb társaság előtt. De ez már egy másik történet lesz…

A bejegyzés trackback címe:

https://hellopakisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr8414729659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása