Helló Pakisztán!

Ahol a hegyeknek 7000 méter alatt nincs nevük

2019. december 05. - pearly05

Mintha már írtam volna ilyet, de ha egy dolgot akartok megnézni Pakisztánban, akkor északra menjetek és Gilgit Baltistanon belül kiránduljatok! Rengeteg természeti látnivaló van, nem csak túrázók és hegymászók számára. 

Miért olyan különleges az északi régió?

Gilgit-Baltistanon belül van Pakisztán 5 nyolcezer méternél magasabb hegye, illetve több mint 50 hétezer méter feletti hegycsúcsa. Rengeteg expedíció indul útnak Gilgitből (Gilgit régió központjából), illetve Skarduból (Baltistan központjából). A két leghíresebb hegy a K2, mely Skarduból megközelíthető és a Nanga Parbat, melyre a túrák Gilgitből indulnak. A világ leghosszabb gleccsereiből több is itt található, illetve számtalan rövidebb gleccser. A pakisztáni gleccserek nagyon kitettek a klímaváltozás hatásainak.

Ha pedig ez nem elég, számos magashegyi tó alakult ki a régióban, illetve itt van a világ második legmagasabban fekvő fennsíkja is.

Mikor érdemes menni?

Mi április végén és szeptemberben voltunk. Kisebb túrákat mindkét időszakban lehet csinálni. Májusban szebb már az idő, de még mindig lehet hó magasabban fekvő túrautakon, hágókon, a Karakoram highway északi részén. Magashegyi túrákhoz a nyári hónapokat ajánlják, akkor viszont már rengeteg a turista. De mindkét régió látogatható április és október között alacsonyabb területeken. 

Hogyan jutunk el Gilgitbe?

Mostantól szétválasztanám a régiókat és először Gilgitről írnék. 

Gilgitbe el lehet jutni autóúton Iszlámábádból, az út időtartamára vonatkozóan már mindenféle számot hallottam 12 óra és 19 óra között. Garantálom, hogy az utak rosszak lesznek, ám nagyon szép, ahogy az ember elindul északnak a fenyvesekkel teli hegyeken keresztül és eljut a Himalaja kopár nyugati lábaihoz. Mindig ígérnek autópáyákat, amelyeket pár hónapon belül megnyitnak, de már nem hiszem el. This is Pakistan. :)

A másik mód a helyi légitársaság (PIA) repülőjárata. A férjem beszélt egy pilótával, aki 14 évig repült Gilgitbe és nagyon örült, hogy abbahagyhatta, mert szerinte eléggé kiszolgált gépekkel szállítják oda az utasokat. Minden egyes alkalommal elmorzsoltam pár imát oda és visszafelé is a repülőn. Utánaolvastam és halálos baleset Chitral fele történt egyszer, az meg nem Gilgit, jók vagyunk.

Viszont halálos buszbaleset idén is volt, ezért célszerű utazási iroda által szervezett közlekedési eszközzel menni, ha nem akartok repülni. 

A repülő egy völgyben száll le, így ha esik az eső, vagy fúj a szél, akkor nem engedik vagy késleltetik a járatot. A helyiek szerint azonban attól függ, van-e katonai utas a gépen. Ha van, akkor az a gép esőben, hóban, fagyban fel fog szállni. Ha nincs, akkor jön egy kellemes nyári szellő, mely miatt a járat azonnal törölhetővé válik. Mivel a történelmi Kasmírról beszélünk, elég erős a katonai jelenlét mindkét régióban Gilgitben és Baltistanban is.

Gilgitben pedig leszállva a repülőről ez a látvány fogad:

 20190427_085918.jpg

Íme a lélekvesztő hátulról (a szőke meg én vagyok):

img_6137.jpg

Bemutatkoznak a hegyek

Errefelé a hegyeknek - egy-két kivételtől eltekintve - 7000 méter alatt nincs nevük. Mivel van kb ötven 7000m feletti, ezért a helyiek nem vessződnek névadással ezen szint alatt. És tényleg, amikor először láttuk őket, jobbra balra fordulva kérdeztük: "Wow, úristen, ez mi? az mi? Annak már havas a teteje, van neve?" Mindig jött a fejcsóválás, hogy "Nem, nem, ez még alig 5000m, ez épp csak 6. Nincs neve. Annak se, ennek se. Tudjátok mit? Majd szólok, ha látok olyat, aminek van neve."

Ami engem a látványban nagyon meglepett az az, hogy minden magaslat nagyon kopár. Ugye az osztrák Alpokban, Kárpátokban megszoktuk a fenyveseket, törpefenyőket és elsőre ez iszonyúan hiányzott. De mivel azok a hegyek csak 2000-4000 m magasak, így tulajdonképpen érthető a különbség. A völgyekben ahol a folyók kanyarognak ott viszont szépen kizöldül a táj:

folyo.jpg

img_6193.jpg

Az alábbiakban következzék pár nevezetesebb csúcs, mely Gilgitből indulva megtekinthető. 

Golden Peak 7027m 

Három dologról is híres. Egyrészt arról, hogy 27 méteren múlt, hogy kapott nevet, de ezt az akadályt megugrotta. Másrészt, ha megsüti a nap a tetejét, akkor aranyosan csillog, egyesek szerint innen kapta a nevét. Mások szerint azért ez a neve, mert találtak itt aranyat. Végül pedig az egyik oldala kellemesen lankás, a másik viszont nagyon nehezen mászható.

golden_peak_hunza_nagar.JPG

Ott csillog hátul középen...

golden_peak1.jpg

Ultar 7388m

Erről a hegyről rémes sztorikat hallani. Az 1990-es évekig a világ egyik legmagasabb megmászatlan hegye volt (volt még kb 3 másik ezen kívül). Nagyon nehezen mászható és rengetegen vesztették el itt az életüket. Ismerek olyan pakisztánit, akinek az alaptáborba menet lezuhant a túravezetője. Szóval csak óvatosan. 

A képen három dolgot láttok egymás mellett. Balról indulunk, Ladyfinger a kis hegyes, mert olyan, mint egy női ujj, amely vészjóslóan felemelkedik. Mellette a Hunza peak, az egyik kivétel, hiszen csak 6270m és végül a veszélyes Ultar, amelynek a teteje elvész a felhőben.

ultar2.jpg

ultar.jpg

 

Nanga Parbat 8126m

Gilgit régióban talán a leghíresebb, a világ 9. legmagasabb hegye. Az alaptáborába el lehet jutni, 2 nap alatt teljesíthető túra és nagyon kényelmes, mert az alaptáborba menet melegvizes faházakban lehet megszállni. Túravezetőnk nagyon agitált, hogy szerinte ez a legszebb túra, mert csodálatosak a fenyőerdők. A képeket egy barátunknak köszönjétek, ők bevállalták.

Engem a fenyvesekkel teli magas hegyek és a melegvizes faházak nem vonzottak, ezért mi végülis a Rakaposhi alaptáborba jutottunk el. De életem dilemmája volt, hogy melyiket csináljuk, mert ugye akkor a sörözéseknél elmondhatnám, hogy "helló a világ 9. legmagasabb hegyének alaptáborában jártam". Most, hogy így belegondolok és nézem a képeket... ez nem egy lejátszott meccs még.  

A túravezetőnk szerint abból az alaptáborból szép időben az összes csodálatos hegy látszódik és legalább három gleccser. Azt hiszem, hogy az egyik itt lévő gleccserről mesélte el, hogy a gleccser alsó részén egy kirándulás alkalmával emberi csontokat és egy koponyát találtak. Természetesen lemásztak értük és a koponyát meg akarta tartani. Aztán valahogy összefutott az akkori német nagykövettel (?) vagy nagykövetségen dolgozó emberrel (?), aki kérte tőle a csontokat, mert ő be tudta vizsgáltatni és így megállapíthatták, kinek a maradványai. Végülis átadták a maradványokat. És megintcsak nem emlékszem kristálytisztán a számokra, de azt hiszem az 1930-as években a hegyen meghalt hegymászók maradványai kerültek napjainkban a gleccser aljára. 

Először egyébként 1953-ban egy osztrák hegymászó jutott fel a tetejére.

np2.jpg

nanga_parbat.jpg

Rakaposhi 7788m

Tudom és nem akarok kommentet kapni arra, hogy nem teljesen vagyok normális, de szóval ebbe a hegybe én azonnal beleszerettem. Pedig amikor először jártam Gilgitben, ennyit láttam belőle. Segítek az ott középen az, a nagy felhő mögött. 

rakaposhi.jpg

De mégis a felhő mögül ez a hegy azt mondta: "Kriszti gyere, nézz meg közelről". Igen, magyarul mondta, nem angolul, nem urduul. Nem vagyok hegymászó, csak túrázó, úgyhogy az alaptábor jöhetett szóba. 

Engedelmeskedve a hívásnak és egy nagyon jófej barátnőmnek hála, aki bevállalta Pakisztánt és a túrát, eljutottunk a Rakaposhi alaptáborba és kapcsolatom Rakaposhival beteljesült. Voilá (jobboldalt a magas csúcsok):

rakaposhi2.jpg

Ezen a képen azt mutatom a Rakaposhi alaptábora előtt, hogy mekkora királyság itt lenni.

rakaposhi3.jpg

Aztán persze megtudtam, hogy át lehet menni AZON a gleccseren ott fenn a Diran alaptáborába... és újra hallom  a hívó szót. Azt mondja "Gyere vissza." ;)

Rakaposhi a helyiek nyelvén azt jelenti "Hófödte", de mivel sokat van felhőben ezért a felhők anyjának is hívják. Ld első kép. 

Diran 7266m

Kicsike a többihez képest, a fenti képen látható gleccser túloldalán helyezkedik el. Nem beszéltünk róla sokat, amikor ott jártam, de azt olvastam, hogy nagyon veszélyes hegy, a róla leomló hó sok ember halálát okozta. 

diran2.jpg

Látjátok, csak átkelünk ezen a kis gleccserkén 1 nap alatt és már ott is az alaptábor. És megintcsak: ekkora királyság lenne megcsinálni.

diran.jpg

Passu (7478) és a Passu Katedrális (6106m)

Passut elsősorban nem a hegycsúcsról, hanem a Passu gleccserről szokták ismerni, mert az könnyen megközelíthető fehér színű. Pár napos túrával itt is el lehet jutni a Passu csúcs alaptáborába átkelve a gleccseren, megintcsak egy izgalmas túrának tűnik.

A Passu Katedrális pedig az üdítő kivétel, amelynek van neve, mert olyan csodálatosan szép, mint egy katedrális. Van egy különleges bája annak, hogy muszlim országban egy hegyet katedrálisról neveznek el ;)

Passu gleccser

passu_gleccser.jpg

Katedrális (ott hátul azok a csipkés csúcsok) és spoiler alert, ezen a hídon átkeltünk... Mindkét gyerekkel. 

katedralis2.jpg

 Katedrális a Karakoram highway-ról...

katedralis.jpg

Ezzel búcsúzom most, köszi, ha végignéztétek, folyt. köv. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hellopakisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr8515336436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

moszkvicssluszkulcs 2019.12.06. 09:02:13

Gyönyörű. És elérhetetlen számomra :((