Ezen egyszerűen nem tudok felülemelkedni.

Kezdjük megint az elején. Tekintettel arra, hogy karrier miatt és a jó lehetőség miatt érkeztünk ide, az átlagosnál jobb környezetet teremtettek nekünk. Ebbe beletartozik egy szép ház, amihez jár három őr. Nekem ez volt a második kultúrsokk, hogy a kerten belül 3 őr van itt éjjel nappal és járőröznek! A telek kb 500 m2, sok járőrözésre és három emberre nem biztos, hogy van szükség. De esetünkben itt biztosra mennek.

A ház első részében van egy bódé, ott ül kettő, a harmadik hátulra van száműzve. Mindegyik fegyveres, éles lőszerrel. Egy ideig a férjem állította, hogy nincs náluk éles lőszer, de megnézték és tényleg van.

Angolul nem beszélnek, így velem sokszor nem tudnak mit kezdeni. Az összes interakcióm annyi, hogy bekísérik aki éppen jön: „Madam, the water man”. (A Madam az én vagyok, bármennyire hihetetlen is.)

Első nap ebédet kellett volna főznöm a lányoknak és elfelejtettem gyufát venni. Mit volt mit tenni, kimentem és megkérdeztem tőlük, nincs-e tüzük. Mondták, hogy nincs. Újra visszakérdeztem: biztos? Próbálkoztam a cigaretta szóval, a tűz szóval, mindennel. Végül az egyikük előhúzott a zsebéből egy gyufát. Hu, megmenekültem. Mondtam, hogy pont az kell. Nehezen, de odaadta. Használtam belőle három szálat, mert a gáztűzhely nem működött (az ilyet mi egy This is Pakistan! felkiáltással szoktuk kísérni). A maradékot visszaadtam és pénzt is adtam nekik. Tök rendesek voltak, mert sem a gyufát, sem a pénzt nem akarták visszavenni illetve elvenni. A pénzt végül rájuk tukmáltam, de a gyufát megtartottam.

Van még egy funkciójuk, amit nagyon szeretek. Kiviszik a szemetet, legalábbis egy ideig ezt gondoltam. Mondták, hogy rakjam ki az ajtó elé és majd, ha jön az autó (mármint gondoltam a kukás), akkor kiviszik. És a szemét mindig eltűnt 10 percen belül. Aztán egyik nap megtaláltam a szemetet. A kertben. (This is Pakistan.) Módszeresen odahordták. A férjemmel az az elméletünk, hogy nincs rendszeres szemétszállítás. Időnként, amikor egy autónyi összegyűlik, elviszik.

A legmegdöbbentőbb nekem mégis, hogy az őrök szalutálnak a férjemnek minden egyes érkezéskor. És ami még megdöbbentőbb. Nekem meg nem. This is Pakistan.

A kép csak illusztráció.